Plötty:-) Nemrég jöttem fel a vízről.Igazándiból nem sok értelme volt lemenni dobálni,olyan a Duna vize, mintha Holleanyó berugott volna:-)3 napja meg sem moccan a folyó.De azért leugrottam egy icike-picikét. Az első 10 percben sikerült elhagynom a súlyt, kioldódott a kötél....(ügyes).Már csak röhögni tudok magamon. Felraktam egy narancs twisztert, hátha...Semmi.Aztán egy egy nagy koppintás.Na talán ebből lehet még valami.Megint semmmi.Botot váltottam, kezembe vettem kedves Capture pálcámat.Ez jobban kézre áll, könnyebb vele dolgozni. Csali cseréltem, feltettem balinfogó wobleremet, capture -vertikális kis halacskámat.A Hókony bejárót kezdtem dobálni.Kopp!Ez megva! Tekerem magam felé, jééééé ez csuka:-))Ez azért meglepő, mert nálunk a Kis-Dunán olyan lassan a csukafogás, mintha piranhát (hogy a fenébe kell ezt leírni???) akarnék eleljteni.Meglepődtem tiszteséggel.Na ma sem nulláztam !:-)Ja, 49 cm-es volt a kis csőrösöm. Aztán még két órán keresztül mozgattam satnya karjaimat, de egy pöccintésem nem volt több. Na ennyit mára.Talán holnap jobb lesz. Pá:-) 2011.04.26.

Plötty.... Megint beestem ide.Nem így akartam, de az élet közbeszólt. Szerettem volna minden pergető verseny után írni egy rövid beszámolót, de a sors elvette a kedvemet, még az élettől is egy kicsit. 2010 októberében végre hosszú idő után sikerült lejutnom Édesapámmal horgászni.Ennek az előzménye, hogy gyerekkoromban sokat jártunk együtt Kiskőrére, illetve Nánára.Van ott egy kis motoros hajónk, szüleim álma.Imádtak ott lenni, minden szabadidejüket a vízen töltötték. Én közben felnőttem, férjhez mentem, gyerekeket szültem,nem tudtam már velük tartani.Aztán üzleti ügyek miatt kicsit megcsúztam lelkileg és könyörögtem Apucinak, hogy menjünk le megint együtt, úgy mint 15 évvel azelött.Csak mi ketten...én voltam a kabalája:-) És sikerült!Végre lejutottunk!Igaz csak 3 napra, de ez a rövid idő elég volt ahhoz, hogy beleszeressek a kuttyogtatásba.Papi ütötte a vízet rendületlenül, de már hamar elfáradt, abban az időben túl volt az 5 (!) infarktusán. Nagyon klassz volt ellesni a titkait.Méterről méterre ismerte a tározó vizét, tudta hol milyen mélységű a szőke Tisza. Egy szakításunk volt, meg egy bébi harcsánk amit vissza is dobtunk.Hihetetlenül élveztem a Vele töltött idő! Hazafelé azt mondta nekem: "Csutikám úgy érzem utoljára voltam itt...." Igaza is lett....Most sem tudom könnyek nélkül leírni ezeket a sorokat.Egy lánynak az Édesapja a mindene, akárki akármit mond!Bolondulásig imádtam !!! November 27-én a helyi Horgász Egyesület éves közgyűlése zajlott.Apu leköszönő elnök volt.Mindene az Egyesület volt, gyerekkora óta ebben nőtt föl.Egy heves vita hevében bukott az asztalra....karomba vettem....pár perc alatt vége volt egy csodálatos életnek.A karomban halt meg....:( Szerettünk volna most tavasszal együtt harcsázni itt nálunk a Kis-Dunán, ez már nem adatott meg nekünk... Utolsó útján, mikor leengedték végső helyére odasúgtam Neki: ÍGÉREM ÉDESAPÁM HOGY MEGFOGOM A HARCSÁNKAT ! Pár hete szinte folyamatosan megyek esténként pecázni.Taki 6-kor hazaér, én már rohanok is le a vizet vallatni. Nagyon sokat tanultam az elmúlt időszakban.Eddig csak csukát és balint fogtam a versenyek alatt.Mára már túl vagyok 3 süllőn is (kár hogy tilalom van):-))Tudom más pecásnak ez nem nagy szám, de nekem nagyon nagy sikerélmény. Egyik késő délután, este felé fehér gumihalat tettem fel.Sikerült pont partszélre dobnom.Hirtelen éreztem elnehezedett a botom , azt hittem valami akadó.Igen ám de az orsóm elkezdett visítani:-))Annyira ledöbbentem.Azt hittem pontyot akasztottam zakóba.Éreztem egy "csettintést "azt hittem, kiakadt a horog.De váratlanul megindult felém, be a csónak alá.Sikerült áthúznom megkerülve a csónakot.Még egy kirohanás történt és akkor zutty....kiakadt.Remegtem, vigyorogtam.....megint a tapasztalatlanságom ! Sejtettem én , hogy hari volt, de azt hittem a harcsák lefelé mederfelé törnek minden esetben.A fiúk világosítottak fel, hogy a harcsa amikor csap a farkával, azt érezhettem.Na nem keseredtem (annyira) el.Legközelebb sikerül az ÍGÉRETEM. Márc.20-án 1 bali, 21-én 1 süllő. Március 22-én este fél 7-kor megint vizen voltam.De most készültem! Takitól kértem egy keményebb pergető botot, amivel egyáltalán merek harcsára pergetni:-))Elöző nap sárga twiszterrel fogtam a süllőt, hagytam hát ezt a csalit.Benne volt az érzés:-))Ez nekem külön sikerélmény, hiszen addig szinte csak körforgóval volt fogásom.Kivéve a pár héttel ezelötti Fegyverneki pergetőversenyen elért eredményemet, ahol 4 csukát akasztottam kanállal:-))Tanulok folyamatosan....:-)) Szóval megfelelő bot, fonott zsinór.Direktbe harcsára!Lassan eveztem, csendben, figyelve a partot.Kedvenc helyemen hallom ám csobog a víz rendesen!Mosolyogtam, ma megleszel ! Letettem a súlyt és elkezdtem dobálni.Szokatlan volt azzal a bottal dobálni amit Taki adott, nem ehhez a súlyhoz vagyok szokva.Sikerült telibe találnom a part szélét, ahol láttam a halak fröcskölését.Abban a pillanatban mintha a növényzetben akadtam volna el! De akkor már "rutinos" lévén TUDTAM hogy MEGVAN!!! Mostmár bízva a botom erejében nem finomkodtam.És akkor megláttam!!! Életem egyik legszebb pillanata volt! Nem nagyon tudok saccolni, de kb. 3-4 kilósnak néztem.(Nem akarok naggyal kezdeni, ki a kicsit nem becsüli...) Nem kellett hozzá egy perc sem és ott volt a csónak mellett.Ahogy láttam a nagyoktól, kicsit megpaskoltam a fejét, hátha még egyszer kirohan.A pulcsimmal akartam a szájába nyúlni( kesztyű híjján), nehogy végignyúzza a kezemet. Abban a pillanatban (láttam!!) elszakadt a fonott zsinór a rögzítésnél! Neeeeeee!!!! Ha csak egy másodperccel elöbb nyúlok a szájába megvan.....!A twiszter meg ott virított a szájában szegénynek, jól akadt azzal nem volt gond! Az én hülyeségem !!! Tudtam mi volt a baj !Gyűlöltem magam érte, de megérdemeltem! Amikor kötöttem a clin csomót (így kell írni?), éreztem hogy valami nem tökéletes.... Megint tanultam valamit.A hülye ember a saját kárán tanul....(hát még a szőke nő!) Amikor tehetem lemegyek a vízre.Ez már fanatizmus, tudom.De megÍGÉRTEM!!! Édesapám ha hallod ott fönt!Megtartom amit ígértem neked!Addig dobálok amíg meglesz a MI HARCSÁNK!!! Szeretlek Apu !

Plötty... Megint itt.Vártam pár napot hogy lenyugodjak. Szerettem volna egy izgalmas élménybeszámolót írni a legutóbbi versenyemről.Az igaz hogy izgalmas volt, de nem egy élmény.... 2010.nov.6.Bátonyterenye-Maconkai víztározó.Selejtező nap.A legjobb 5 páros bejut a döntőbe.Szerettem volna küzdeni! Készültem testben -lélekben. Felkértem Kalacsi Marikát társamnak.Hihetetlenül becsülöm Őt.Jó ember, kellemes társ és nagyszerű sportember! Előző este piros volt az ég alja, mondtam is, hogy szeles időnk lesz a versenyre...(bár ne lett volna igazam!) Reggel fél 6-kor indultunk négyen. Takács Laci-Fürtös Ati páros társaságában, vidáman kávézgatva utaztunk ,latolgatva az esélyeket. Ők már korábban bejutottak a döntőbe, de feltétlen meg akarták ismerni az "új" víz lehetőségeit. Az idei év nagy áradásai hatalmas károkat okoztak ezen a vidéken is.Most Uniós pályázati pénzből szépítik a tavat és környékét.Kotorják a vizet, kivágták a part menti fákat. nádasokat.Alig ismertünk rá a pályára.2003-ban horgásztam előszőr ezen a vízen.Azóta minden évben min.kétszer megmérettetünk ebben a csodálatos környezetben. Szeretem ezt a vidéket. A versenyeket korrekt módon szervezik, az emberek segítőkészek és kedvesek. 36 csapat nevezett (ha jól tudom) a szombati fordulóra.Nekem sikerült a 31-es csónakot kihúznom...Egy nagy batár lemezcsónak lett a miénk, a fiúk cukkoltak is, hogy micsoda csókosok vagyunk. Tavaly Vári Hajnival 6.-ként fordultunk a selejtezőben, a döntőn 7. helyen végeztünk.Szerettem volna ha legalább az első 10-ben bent vagyunk az idén Marikával.Arra azt mondtam volna, hogy naaa.Nagyon jó pecások vannak, nehéz küzdelemnek álltunk elébe.,, de azt gondoltam egy kis szerencsével nem lehetetlen. Mostanában (amióta Nagy Tibi barátom meghalt) a szerencse engem elkerül.... Volt egy apró kis változtatás a rendezésben, ami ugyan apróság, de nekem nagyon tetszett.Eddig ha halat fogtál,fel kellett hívni a megadott számot és jöttek mérlegelni.Most kaptunk egy rikító narancs színű mellényt és azt vetted fel, ezzel jelezted hogy fogásod van.Eza többi versenyzőnek is jól jöhetett,mert láthattad merre fogják a halat. Taktikáztunk Marikával.Neki a gumihalazás megy jobban, én a körforgóval vagyok szorosabb barátságban. elöszőr a jobb oldali (volt) nádas-part közeli helyet dobáltuk meg.A mellettünk lévő csónakban kb. a 3. dobás után virított a mellény.Hoppá! Tehát jó helyen vagyunk , gondoltuk.Aztán amikor jó fél óra elteltével se nekünk se másnak nem volt más eredménye tovább álltunk. Volt ilyen is… Ja azt elfelejtettem mondani, hohy nagyon szép napos időnk, volt enyhe széllel. A kotróhajó munkásai meglepő módon még szombati nap is dolgoztak (dicséret érte!).Fűszerezték a csendes táj idilli környezetét egy kis ordibálással, jó kis ízes magyar káromkodással, valamint a gép nem éppen csendes dübörgésével.Nagyon élveztük.....Főleg amikor beálltunk a középső sávba süllőzni! Addigra feltámadt a szél, de különösebben nem figyeltünk rá.A hajó munkásai udvariasan megkértek minket, álljunk már arréb a csónakkal, mert épp arra fognak jönni. Hát jó! Mindent a tóért! (Legközelebb viszek egy láda sört hátha leülnek arra az 5 órára amíg mi ott vagyunk). De tényleg udvariasak voltak ! Ott követtük el a hibát , hogy csak egy súlyt vittünk a csónakba magunkkal.Eddig 7 év alatt mindig elég volt...Amikor sávban álltunk, már láttam,hogy gond lesz.Olyan ereje volt a szélnek, hogy a súly nem tudott minket megtartani.Az hagyján! De elvesztettük a kontrollt az irányítás felett. Ezúton is sok-sok elnézést még 1x attól a csapattól, akiket nem tudtunk kikerülni a kövezésnél. A part és Ő közöttük mentünk el, egyszerűen nem bítunk vezeni!! Nem csak mi jártunk így...A régi félszigetnél tartottunk, Takiéknak épp akkor mérlegeltek.Szóltak a mérlegelők, hogy ne akarjunk hátra menni a zsiliphez, mert 30 centis víz van.Akart a halál ! De NEM BÍRTUNK a szél erejével! Nem tartom magam egy gyenge nőnek és ki merem jelenteni hogy jól evezek, kormányzok.De képtelenek voltunk bármire.is.Már ott láttam , hogy nagy baj lesz.Hívtam Takit hogy bajban vagyunk, segítsen (mégiscsak a férjem, szgény!).Addigra a szél egészen kivágott minket a partra.Ki is szálltam a csónakból.Takiék odajöttek hozzánk és csónakot cseréltünk. Ő hatalmas erőkifejtéssel a dupla evezővel nagy nehezen kievickélt a zsilip medréből.Marikával most egy pici kis ladikkal próbáltuk meg a szabadulást.Taki kiabált. hogy menjünk a bal oldali gátrészhez.Amikor már vagy 5x mondta, nálam elszakadt a cérna.Úgy ordítottam, hogy szerintem még a büfében is hallották....Bevallom, már el is bőgtem magam...Marika szegény próbált nyugtatni, de én gyűlölöm a tehetetlenséget! Versenyezni akartam!!! Soha nem adtam még fel versenyt és a lelkem mélyén éreztem, hogy ez most bekövetkezik....Próbáltk még pár percig , de feladtuk.Kiszálltunk és vissza sétáltunk a kikötőbe. Marika kérdezte: "Ugye nem bőgsz?" Még jó hogy rajtam volt a napszeműveg amikor válaszoltam:"ÁÁÁ dehogy..." Néha vannak álmaim , amit szeretnék ha megvalósulna.Ez a verseny is ilyen volt....mindegy. Kovács Lajos (BALZER) nagyon korrekt módon odajött hozzánk és felajánlotta, hogy a másnapi selejtezőre maradhatunk ha akarunk.Se Marika, se én nem tudtuk ezt megoldani...De köszönöm innen is. Erdélyi Norbi küldte az sms-t, meg hívott is.Sajnálta ő is.Annyit tudtam neki segíteni, hogy folyamatosan adtam az infókat a másnapi versenyre.És nekik sikerült is.Elsők lettek !Gratula!!!:-))) Marikát "elkértem" Janitól, jövőre megpróbáljuk ! Azért is!!! Elmegyek kondizni, legközelebb két követ viszek stb. Tudok veszíteni, de nem így....ez fájt.Rohadtul.Na mindegy mostmár.Annyi a dolgom, hogy a nov. 19-21-re szurkoljak Takiéknak! Marikának köszönet mindenért! Azért mert jó barát, azért mert nem sértődött meg amikor bepörögtem:-))) De ígérem Nagybivalyoson megverlek Kedves ! Pussza mindenkinek!

Plötty:-)

Taki nemrég hívott.Pontosabban 4x hívott telefonon de mindannyiszor kinyomtam, mert a kislányom aludt mellettem.Amikor már sokadszorra csengett a telefon, már gondoltam ,hogy valami nagy hír van:-))Számoltam fejben gyorsan egyet.Ma voltak Leveleken az Országos Rapala Pergető Bajnokság utolsó fordulóján.Papírforma szerint eddig a 3.helyen álltak.De.....:-)ÉS IGEEEEEN!!!A Takács -Fürtös páros MEGNYERTE!!!!Megérdemelték ! Joggal lehetek büszke rájuk! Tavaly lecsúsztak (holtverseny volt) az első helyről, hogy miért ki tudja...De az idén:-))Ahogy hallottam sok ponty meg busa volt zakóba:-)Taki fogot egy két kilós süllőt ( a fene, hogy a lányaim mekkorát tudtak volna kajcsizni belőle).A PV-TV csinált riportot, majd meglátjuk a beszámolókat.Itthon már várja őket a behűtött pezsgő, na meg én....:-))

Tegnap (okt.30-án) volt az OB 3., utolsó fordulója.Takiék hetedikként végeztek, hát volt már jobb is, a jövő évi Olaszország úgy néz ki elúszott.De sebaj, én azt gondolom másoknak is kell hogy megmutassák tehetségüket.Nagyon- nagyon sok jó pecás van ebben a kis közösségben! Ami nekem személy szerint megosztja a véleményemet, az csapattársam Liesz kizárása volt.Tény, hogy verseny elött , közben ne igyon az ember annyit hogy taj részeg legyen. De ismerem a srácot. A versenyt mindig komolyan veszi, nem így akarta Ő.Azóta is nagyon bántja a dolog.Ez csak egy....ááá hagyjuk.Még a végén engem is kizárnak a negatív véleményem miatt.

Pár gondolat még az okt.24-én megrendezésre került Daiwa által rendezett 3 fordulós pergető sorozatról.Szécsény nagyon klassz,élvezetes pálya.Jól éreztük magunkat, nagyon örültem Füri sikerének.De!!! Csókolom nem csúszott valami hiba a díjazásba???

Nem arról volt szó hogy az első 5 embert díjjazzák?Füriék kaptak a forduló helyezéséért azt hiszem egy botot, kupát, érmet, plussz KALACSI Jánosék által intézett gyönyörű kristály tálat vagy mi! Nem a DAIWA díjazta őket, hanem a szervezők.Na de könyörgöm!!!Akkor mi a francért volt ez DAIWA sorozat???!Akkor ez csak 3 db verseny volt!A cégnek nem illett volna külön kupát (kb.3000 Ft egy db kupa) átadnia a BAJNOKNAK?!

Nem az a társaság vagyunk mi Miklósiak akik a tárgynyereményekre utaznak.De!Ha be van harangozva valami, akkor édes istenem ne szarjuk már el a szánk ízét, mert az életben nem indul el az ember fia-lánya még egyszer azon a versenyen. Na...bocs ,csak most megint felhúztam magam.

Szécsényben végre a szülinapomra kapott kis energofish által fémjelzett bottal horgászhattam.A múltkor volt hal, de nem volt jó pálcám.Most végre volt botom , de nem volt annyi hal.Na ilyen az én formám...Végre próbálhattam a mini twisztereket, nimfákat, körforgókat.A 47 cm-es csukát a hátsó középső szigetnél fogtam.És hogy??Eszembe jutott mit mondott a lányom a múlkor.Na fölraktam egy kettes BRONZ körforgót.A második dobásnál megvolt a kis szaros.A többit az elöző irományomban már leírtam.Jókat röhögtünk a fiúkkal.

Gombás Attila (Nagybivalyos) fiát, Bencét eszementen bírom.:-))Édes kis kölyök, és hogy milyen klassz pecás már most!Bár Ő nem így gondolja:-)Fogott 2 db sügeret és most azt hiszi, hogy béna!Pedig dehogy!

Sajnos hozzánk is eljutottak apletykák Nagybivalyosról:-(Nem tudom hogy mi van, mi lesz de azt tudom hogy NAGYON megkedveltük Attilát és Nagy Sanyit! 

Jövő héten nov.6-án megyünk Maconkára a selejtezőre!Istenem nagyon izgulok! Megkérdeztem Kalacsi Marikát indulna -e velem párban.Tavaly Hajnit kértem fel páromnak, de sajnos ő azt mondta abbahagyja a versenyzést az idén.Marikát már többször szerettem volna társamnak.Jó embernek és nagyszerő pecásnak ismertem meg.2009-ben Hajnival simán bejutottunk a döntőbe, a végső megmérettetésen pedig 6-7 helyen végeztünk! Azért két lánytól szép volt, úgy gondolom.

De szép is lenne ha Marikával bejutnánk.Nagyon nehéz lesz, hiszen csak az első 5(!) páros jut be a döntőbe. Ha pesszimista akarok lenni azt mondom semmi esélyünk.De ha optimistán gondolkodom MIÉRT IS NE???Meglátjuk én biztos hogy mindent megteszek!:-)

Marika mondta, hogy nem tud evezni:-)Tavaly Hajnival ugyanez volt a helyzet....stikában felrakok valami kis dugi motort:-)Takiék úgyis mindig evezősverseny csinálnak az elején:-))

Ja! Gratulálok az OB helyezettjeinek!

 

Csók mindenkinek!Jövő héten mesélek Maconkáról!

Szép estét !

35 éves lettem egy hete.Szomorkodhatnék rajta, csinálhatnék hiúsági kérdést belőle.De nem teszem.Inkább elgondolkoztam rajta.Tökmindegy hány gyertya van a tortán, egy a lényeg: pecázni 80 évesen is fogok!!!:-)

Két gyönyörű kislány anyukája vagyok, és mellesleg a Magyarországon megrendezett Pergető versenyek egyik (számomra) zseniális horgászának felesége is.Nagyon büszke vagyok Takira (ahogy sokan ismerik).Tőle tanultam az alapdolgokat és tanulok folyamatosan most is.

 

A hétvégén, október 24-én Szécsényben voltunk a Daiwa Parti pergető verseny sorozat 3. fordulóján.Rengeteg jó ember, jó barát- ismerős volt ott.És ez köszönhető a Kalacsi házaspárnak, Marikának és Janinak.Fantasztikus munkát végez ez a két ember és persze még sokan mások! Megmondom őszintén, hogy én már szinte csak az Ő általuk rendezett bajnokságokra járok szívesen ill. Várpalotára, Gombás Atilla és Nagy Sanyi versenyeire.

Régebben ha nulláztam egy versenyen szinte mindig kiborultam.Hogy milyen béna vagyok, milyen ciki, bla-bla-bla...Elrontottam a saját kedvemet.

Most mi volt?!Fogtam egy 47 cm-es csukeszt, 2 sügeret (+1 de az leesett a horogról....), ja meg egy naphalat zakóba:-).És röhögtem végig.A hasam már jobban fájt a röhögéstől mint a karom a pecától.Erdélyi Norbival cukkoltuk egymást folyamatosan, Meggyasszai Csabával vigyorogtunk hogy na a végére jövünk bele:-)JÓL ÉREZTEM MAGAM! És csak ez a lényeg ! Az hogy nem bírtam Marikát megelőzni??Na és?Örültem az Ő halainak (8 csukát fogott!!!), hisz nagyon kedvelem Őt! Nincs irigykedés ebben a kis közösségben.Rohanunk egymásnak halat meríteni.Csaba is jött volna nekem szákolni mert nem nyitottam ki a merítőt (hülye szőke nő!), de addigra kiszedtem kézzel:-)Ha harapni akar a kis krokodil hát hadd harapjon, fene a gusztusát! De legalább nem nulláztam!

Dorival veszélgettem /doricarp/ (nagyon aranyos Ő is!) és mondta hogy elkezdett blogot írni.Mivel én is régóta dédelgettem magamban egy ilyen késztetést hát most belevágok.Időnként csapongok majd.Nem fogok minden nap írni. De a horgászélményeimet megosztom azokkal akik esetleg kiváncsiak rá.

Hátha több lány, asszony kedvet kap a horgászathoz:-)

Na megyek visszavedlek anyukává:-)