Plötty... Megint itt.Vártam pár napot hogy lenyugodjak. Szerettem volna egy izgalmas élménybeszámolót írni a legutóbbi versenyemről.Az igaz hogy izgalmas volt, de nem egy élmény.... 2010.nov.6.Bátonyterenye-Maconkai víztározó.Selejtező nap.A legjobb 5 páros bejut a döntőbe.Szerettem volna küzdeni! Készültem testben -lélekben. Felkértem Kalacsi Marikát társamnak.Hihetetlenül becsülöm Őt.Jó ember, kellemes társ és nagyszerű sportember! Előző este piros volt az ég alja, mondtam is, hogy szeles időnk lesz a versenyre...(bár ne lett volna igazam!) Reggel fél 6-kor indultunk négyen. Takács Laci-Fürtös Ati páros társaságában, vidáman kávézgatva utaztunk ,latolgatva az esélyeket. Ők már korábban bejutottak a döntőbe, de feltétlen meg akarták ismerni az "új" víz lehetőségeit. Az idei év nagy áradásai hatalmas károkat okoztak ezen a vidéken is.Most Uniós pályázati pénzből szépítik a tavat és környékét.Kotorják a vizet, kivágták a part menti fákat. nádasokat.Alig ismertünk rá a pályára.2003-ban horgásztam előszőr ezen a vízen.Azóta minden évben min.kétszer megmérettetünk ebben a csodálatos környezetben. Szeretem ezt a vidéket. A versenyeket korrekt módon szervezik, az emberek segítőkészek és kedvesek. 36 csapat nevezett (ha jól tudom) a szombati fordulóra.Nekem sikerült a 31-es csónakot kihúznom...Egy nagy batár lemezcsónak lett a miénk, a fiúk cukkoltak is, hogy micsoda csókosok vagyunk. Tavaly Vári Hajnival 6.-ként fordultunk a selejtezőben, a döntőn 7. helyen végeztünk.Szerettem volna ha legalább az első 10-ben bent vagyunk az idén Marikával.Arra azt mondtam volna, hogy naaa.Nagyon jó pecások vannak, nehéz küzdelemnek álltunk elébe.,, de azt gondoltam egy kis szerencsével nem lehetetlen. Mostanában (amióta Nagy Tibi barátom meghalt) a szerencse engem elkerül.... Volt egy apró kis változtatás a rendezésben, ami ugyan apróság, de nekem nagyon tetszett.Eddig ha halat fogtál,fel kellett hívni a megadott számot és jöttek mérlegelni.Most kaptunk egy rikító narancs színű mellényt és azt vetted fel, ezzel jelezted hogy fogásod van.Eza többi versenyzőnek is jól jöhetett,mert láthattad merre fogják a halat. Taktikáztunk Marikával.Neki a gumihalazás megy jobban, én a körforgóval vagyok szorosabb barátságban. elöszőr a jobb oldali (volt) nádas-part közeli helyet dobáltuk meg.A mellettünk lévő csónakban kb. a 3. dobás után virított a mellény.Hoppá! Tehát jó helyen vagyunk , gondoltuk.Aztán amikor jó fél óra elteltével se nekünk se másnak nem volt más eredménye tovább álltunk. Volt ilyen is… Ja azt elfelejtettem mondani, hohy nagyon szép napos időnk, volt enyhe széllel. A kotróhajó munkásai meglepő módon még szombati nap is dolgoztak (dicséret érte!).Fűszerezték a csendes táj idilli környezetét egy kis ordibálással, jó kis ízes magyar káromkodással, valamint a gép nem éppen csendes dübörgésével.Nagyon élveztük.....Főleg amikor beálltunk a középső sávba süllőzni! Addigra feltámadt a szél, de különösebben nem figyeltünk rá.A hajó munkásai udvariasan megkértek minket, álljunk már arréb a csónakkal, mert épp arra fognak jönni. Hát jó! Mindent a tóért! (Legközelebb viszek egy láda sört hátha leülnek arra az 5 órára amíg mi ott vagyunk). De tényleg udvariasak voltak ! Ott követtük el a hibát , hogy csak egy súlyt vittünk a csónakba magunkkal.Eddig 7 év alatt mindig elég volt...Amikor sávban álltunk, már láttam,hogy gond lesz.Olyan ereje volt a szélnek, hogy a súly nem tudott minket megtartani.Az hagyján! De elvesztettük a kontrollt az irányítás felett. Ezúton is sok-sok elnézést még 1x attól a csapattól, akiket nem tudtunk kikerülni a kövezésnél. A part és Ő közöttük mentünk el, egyszerűen nem bítunk vezeni!! Nem csak mi jártunk így...A régi félszigetnél tartottunk, Takiéknak épp akkor mérlegeltek.Szóltak a mérlegelők, hogy ne akarjunk hátra menni a zsiliphez, mert 30 centis víz van.Akart a halál ! De NEM BÍRTUNK a szél erejével! Nem tartom magam egy gyenge nőnek és ki merem jelenteni hogy jól evezek, kormányzok.De képtelenek voltunk bármire.is.Már ott láttam , hogy nagy baj lesz.Hívtam Takit hogy bajban vagyunk, segítsen (mégiscsak a férjem, szgény!).Addigra a szél egészen kivágott minket a partra.Ki is szálltam a csónakból.Takiék odajöttek hozzánk és csónakot cseréltünk. Ő hatalmas erőkifejtéssel a dupla evezővel nagy nehezen kievickélt a zsilip medréből.Marikával most egy pici kis ladikkal próbáltuk meg a szabadulást.Taki kiabált. hogy menjünk a bal oldali gátrészhez.Amikor már vagy 5x mondta, nálam elszakadt a cérna.Úgy ordítottam, hogy szerintem még a büfében is hallották....Bevallom, már el is bőgtem magam...Marika szegény próbált nyugtatni, de én gyűlölöm a tehetetlenséget! Versenyezni akartam!!! Soha nem adtam még fel versenyt és a lelkem mélyén éreztem, hogy ez most bekövetkezik....Próbáltk még pár percig , de feladtuk.Kiszálltunk és vissza sétáltunk a kikötőbe. Marika kérdezte: "Ugye nem bőgsz?" Még jó hogy rajtam volt a napszeműveg amikor válaszoltam:"ÁÁÁ dehogy..." Néha vannak álmaim , amit szeretnék ha megvalósulna.Ez a verseny is ilyen volt....mindegy. Kovács Lajos (BALZER) nagyon korrekt módon odajött hozzánk és felajánlotta, hogy a másnapi selejtezőre maradhatunk ha akarunk.Se Marika, se én nem tudtuk ezt megoldani...De köszönöm innen is. Erdélyi Norbi küldte az sms-t, meg hívott is.Sajnálta ő is.Annyit tudtam neki segíteni, hogy folyamatosan adtam az infókat a másnapi versenyre.És nekik sikerült is.Elsők lettek !Gratula!!!:-))) Marikát "elkértem" Janitól, jövőre megpróbáljuk ! Azért is!!! Elmegyek kondizni, legközelebb két követ viszek stb. Tudok veszíteni, de nem így....ez fájt.Rohadtul.Na mindegy mostmár.Annyi a dolgom, hogy a nov. 19-21-re szurkoljak Takiéknak! Marikának köszönet mindenért! Azért mert jó barát, azért mert nem sértődött meg amikor bepörögtem:-))) De ígérem Nagybivalyoson megverlek Kedves ! Pussza mindenkinek!