Plötty.... Megint beestem ide.Nem így akartam, de az élet közbeszólt. Szerettem volna minden pergető verseny után írni egy rövid beszámolót, de a sors elvette a kedvemet, még az élettől is egy kicsit. 2010 októberében végre hosszú idő után sikerült lejutnom Édesapámmal horgászni.Ennek az előzménye, hogy gyerekkoromban sokat jártunk együtt Kiskőrére, illetve Nánára.Van ott egy kis motoros hajónk, szüleim álma.Imádtak ott lenni, minden szabadidejüket a vízen töltötték. Én közben felnőttem, férjhez mentem, gyerekeket szültem,nem tudtam már velük tartani.Aztán üzleti ügyek miatt kicsit megcsúztam lelkileg és könyörögtem Apucinak, hogy menjünk le megint együtt, úgy mint 15 évvel azelött.Csak mi ketten...én voltam a kabalája:-) És sikerült!Végre lejutottunk!Igaz csak 3 napra, de ez a rövid idő elég volt ahhoz, hogy beleszeressek a kuttyogtatásba.Papi ütötte a vízet rendületlenül, de már hamar elfáradt, abban az időben túl volt az 5 (!) infarktusán. Nagyon klassz volt ellesni a titkait.Méterről méterre ismerte a tározó vizét, tudta hol milyen mélységű a szőke Tisza. Egy szakításunk volt, meg egy bébi harcsánk amit vissza is dobtunk.Hihetetlenül élveztem a Vele töltött idő! Hazafelé azt mondta nekem: "Csutikám úgy érzem utoljára voltam itt...." Igaza is lett....Most sem tudom könnyek nélkül leírni ezeket a sorokat.Egy lánynak az Édesapja a mindene, akárki akármit mond!Bolondulásig imádtam !!! November 27-én a helyi Horgász Egyesület éves közgyűlése zajlott.Apu leköszönő elnök volt.Mindene az Egyesület volt, gyerekkora óta ebben nőtt föl.Egy heves vita hevében bukott az asztalra....karomba vettem....pár perc alatt vége volt egy csodálatos életnek.A karomban halt meg....:( Szerettünk volna most tavasszal együtt harcsázni itt nálunk a Kis-Dunán, ez már nem adatott meg nekünk... Utolsó útján, mikor leengedték végső helyére odasúgtam Neki: ÍGÉREM ÉDESAPÁM HOGY MEGFOGOM A HARCSÁNKAT ! Pár hete szinte folyamatosan megyek esténként pecázni.Taki 6-kor hazaér, én már rohanok is le a vizet vallatni. Nagyon sokat tanultam az elmúlt időszakban.Eddig csak csukát és balint fogtam a versenyek alatt.Mára már túl vagyok 3 süllőn is (kár hogy tilalom van):-))Tudom más pecásnak ez nem nagy szám, de nekem nagyon nagy sikerélmény. Egyik késő délután, este felé fehér gumihalat tettem fel.Sikerült pont partszélre dobnom.Hirtelen éreztem elnehezedett a botom , azt hittem valami akadó.Igen ám de az orsóm elkezdett visítani:-))Annyira ledöbbentem.Azt hittem pontyot akasztottam zakóba.Éreztem egy "csettintést "azt hittem, kiakadt a horog.De váratlanul megindult felém, be a csónak alá.Sikerült áthúznom megkerülve a csónakot.Még egy kirohanás történt és akkor zutty....kiakadt.Remegtem, vigyorogtam.....megint a tapasztalatlanságom ! Sejtettem én , hogy hari volt, de azt hittem a harcsák lefelé mederfelé törnek minden esetben.A fiúk világosítottak fel, hogy a harcsa amikor csap a farkával, azt érezhettem.Na nem keseredtem (annyira) el.Legközelebb sikerül az ÍGÉRETEM. Márc.20-án 1 bali, 21-én 1 süllő. Március 22-én este fél 7-kor megint vizen voltam.De most készültem! Takitól kértem egy keményebb pergető botot, amivel egyáltalán merek harcsára pergetni:-))Elöző nap sárga twiszterrel fogtam a süllőt, hagytam hát ezt a csalit.Benne volt az érzés:-))Ez nekem külön sikerélmény, hiszen addig szinte csak körforgóval volt fogásom.Kivéve a pár héttel ezelötti Fegyverneki pergetőversenyen elért eredményemet, ahol 4 csukát akasztottam kanállal:-))Tanulok folyamatosan....:-)) Szóval megfelelő bot, fonott zsinór.Direktbe harcsára!Lassan eveztem, csendben, figyelve a partot.Kedvenc helyemen hallom ám csobog a víz rendesen!Mosolyogtam, ma megleszel ! Letettem a súlyt és elkezdtem dobálni.Szokatlan volt azzal a bottal dobálni amit Taki adott, nem ehhez a súlyhoz vagyok szokva.Sikerült telibe találnom a part szélét, ahol láttam a halak fröcskölését.Abban a pillanatban mintha a növényzetben akadtam volna el! De akkor már "rutinos" lévén TUDTAM hogy MEGVAN!!! Mostmár bízva a botom erejében nem finomkodtam.És akkor megláttam!!! Életem egyik legszebb pillanata volt! Nem nagyon tudok saccolni, de kb. 3-4 kilósnak néztem.(Nem akarok naggyal kezdeni, ki a kicsit nem becsüli...) Nem kellett hozzá egy perc sem és ott volt a csónak mellett.Ahogy láttam a nagyoktól, kicsit megpaskoltam a fejét, hátha még egyszer kirohan.A pulcsimmal akartam a szájába nyúlni( kesztyű híjján), nehogy végignyúzza a kezemet. Abban a pillanatban (láttam!!) elszakadt a fonott zsinór a rögzítésnél! Neeeeeee!!!! Ha csak egy másodperccel elöbb nyúlok a szájába megvan.....!A twiszter meg ott virított a szájában szegénynek, jól akadt azzal nem volt gond! Az én hülyeségem !!! Tudtam mi volt a baj !Gyűlöltem magam érte, de megérdemeltem! Amikor kötöttem a clin csomót (így kell írni?), éreztem hogy valami nem tökéletes.... Megint tanultam valamit.A hülye ember a saját kárán tanul....(hát még a szőke nő!) Amikor tehetem lemegyek a vízre.Ez már fanatizmus, tudom.De megÍGÉRTEM!!! Édesapám ha hallod ott fönt!Megtartom amit ígértem neked!Addig dobálok amíg meglesz a MI HARCSÁNK!!! Szeretlek Apu !